2014. október 29., szerda

                                                                 
 Leányfalu Tündérkert Óvoda
pályázatot hirdet
óvodapedagógus
munkakör betöltésére.
A közalkalmazotti jogviszony időtartama:  határozott idejű  közalkalmazotti jogviszony

Foglalkoztatás jellege: teljes munkaidő , heti 40 óra
A munkavégzés helye: Pest megye, 2016 Leányfalu, Szent Imre herceg utca 9-13.
A munkakörbe tartozó, illetve a vezetői megbízással járó lényeges feladatok:
Munkaköri leírásban, helyi Pedagógiai Programban foglalt feladatok ellátása.
Csoportban folyó munka irányítása.

Pályázati feltételek: főiskola – óvodapedagógus
A munkakör betölthetőségének időpontja:
A munkakör a pályázatok elbírálását követően azonnal betölthető.
A pályázat benyújtásának határideje: 2014. november 14.
A pályázati kiírással kapcsolatosan további információt Horváthné Kócsy Andrea vagy Margit
Zoltánné nyújt, a +36/26/787-960 -os telefonszámon.
A pályázatok benyújtásának módja:

§ Postai úton, a pályázatnak a Leányfalu Tündérkert Óvoda címére történQ megküldésével (2016 Leányfalu, Szent Imre herceg utca 9-13. ).
vagy
§ Elektronikus úton  a tunderovikert@gmail.com e-mail címen keresztül
vagy
§ Személyesen az óvodában.




2014. október 19., vasárnap


Kedves Szülők!

2014. november 04-én,  17 órától fogadó órát tartunk!

 Előzetes bejelentkezés az óvónőknél!

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

2014. október 9., csütörtök

Hol volt, hol nem volt ...

... a 11-es út mentén, közel a Dunához még most is van egy óvoda, amit úgy hívnak: Tündérkert. Ide jár sok - sok mesére kíváncsi kisgyerek.
    A Népmese napján már hagyomány nálunk, hogy a csoportok összegyűlnek a tornateremben és közösen mesét hallgatnak.
   Így volt ez idén is szeptember 30-án. Egy Halacska csoportos kisfiú apukája - Hatvani Zsolt, aki a leányfalui iskolában magyar tanár - ismét elvállalta, hogy megkéri és felkészíti Szabó Janka Bellát, hogy meséljen nekünk.
 Janka meséjét a Tanár Úr furulya előadása előzte meg, egy régi magyar táncot adott elő.
 Ezután következett a mese. Janka előadása nagyon figyelemkeltővolt, hiszen népies előadással, ízes nyelvi fordulatok kiemelésével magával ragadta a gyerekek figyelmét. Hosszas tapsolás után még nem ért véget a megemlékezés, ugyanis Szécskay Ildikó óvónéni magyaros ruhában egy népdalcsokorral örvendeztetett meg minket. Kicsit mesélt a magyaros ruhájáról és azt is elmondta, hogy a következő nap a Zene Világnapja lesz, így éneke ahhoz is kapcsolódik.

Köszönjük a furulyát, a szép mesét és a magyaros népdalcsokrot.

   És hogy miért fontos a mese? Ki is meséljen a gyerekeknek? A következő sorokban erre kapunk választ Vekerdy Tamás soraiban.

Ki mesél? (Vekerdy Tamás)
Ki mesél?
A televízió?
A videó?
A diavetítő?
A rádió?
A magnó?
   Vagy netalántán mégiscsak a mama vagy a papa mesél - az anya vagy az apa mesél -, a szülők mesélnek este az ágy szélére ülve.
   És talán: nem is könyvből mesélnek - hanem fejből.
   És - lehetséges volna? - néha-néha olyan mesét is mesélnek, amit nem olvastak, nem hallottak, hanem ők találtak ki /s amiben esetleg felbukkannak közös életük - a szülők és a gyerekek közös élete, a családi élet - eseményei, fordulatai, hangulatai, mondattöredékei is/.
Mert mesélni persze kell, egész pici kortól kezdve - nem is tudnám megmondani, pontosan meddig. És: mindennap kell - kellene mesélni.
   Miért?
   Külsődleges érv - de sokakra bizonyára ez hat -, hogy azok a gyerekek, akik kiskoruktól kezdve minden nap hallanak mesét, mire iskolába kerülnek, egy - másfél évvel is megelőzhetik mesét nem hallgató, vagy csak rendszertelenül halló kortársaikat a nyelv, az anyanyelv megértésében és használatában. (Márpedig tudjuk, hogy a gondolkodás erejét, tisztaságát, tagoltságát az elsajátított nyelv adja meg - legalábbis azét a gondolkodásét, amelyet ma mindennapjainkban használunk.)
   De gyökerükkel még ennél is mélyebbre nyúló dolgokról van szó.
   A mesét hallgató gyerek, miközben szemét ránk függeszti, elmerengő tekintetét látszólag a mi szemünkre vagy a mesemondó szájunkra irányítja, valójában  és ez a szemén látszik is! figyeljük csak meg! - befelé néz.
   Odabent - az ő belső mozijában - képet készít ahhoz, amit hall.
   "Felhúzta a hétmérföldes sárga csizmát, átlépte a Ezüsthegyet, átlépte az Aranyhegyet, átlépte az Óperenciát..." és szinte látjuk, hogy szavaink nyomán, a gyerek kettős tekintete /ránk is figyel, és befelé is néz) mélyén hogyan készül
szavainkhoz a kép.
   Méghozzá: minél ritmikusabban és a prozódiát, a prózadallamot követve minél dallamosabban mondjuk a mesét, ez a belső kép annál tisztább, tagoltabb lesz. (Az egyik forma segít a másik forma - a képi forma - megteremtésében!)
   Ritmus, dallam - ismétlés. Ezeket a formai jegyeket mind őrzik és hordozzák a nagy mesék. Már ahogy kezdődnek is: "Hol volt, hol nem volt,volt egyszer egy..."
   A belső kép készítését a pszichológia elaborációnak nevezi. Ez a latin szó azt jelenti, hogy: feldolgozás.
   Aki belső képet készít - akár álomban, akár nappal fantáziálva, vagy éppen játszva, vagy mesét hallgatva - az ebben a munkában, ebben a folyamatban feldolgozza a külvilágból és a saját belső világából származó tapasztalatait, élményeit, azokat is, amelyeket, nem is tud szavakba fogalmazni.
   Vágyak, szorongások, dühök is újra feldolgozódnak így, megszabadítva a gyereket nehezen elviselhető, sok erőt emésztő és ezért fárasztó belső feszültségektől.
   A gyerekek zseniális belsőkép - készítők. A mai európai-amerikai civilizáció felnőttjei néha elfelejtik, hogy hogyan is kell ilyen belső képet készíteni - s ilyenkor megbetegszenek, neurotizálódnak. (Ha "szerencséjük" van, bekerülnek a klinikára, ahol - ellazított állapotban - ismét megtanítják őket a belső képek látására és készítésére, felidézésére.)
   A gyerekeknek nagyon nagy a képéhsége. Mert sokféle feldolgozhatatlan tapasztalatokat kell -kellene - újra meg újra képpé formálnia, hogy feloldhassa jelentős feszültségeit, szorongásait, indulatait, vágyait.
   Amikor a gyerek - külső képet lát - nem tud elszakadni tőle, azt hiszi: - Ahá! ez az! itt a kép, ami mindig olyan megkönnyebbülést hoz, felüdit, megoldja minden gondom, bajom.
   Csakhogy: ez a bűvös tulajdonsága csak a saját pszichikus erőkből létrehozott belső képnek van meg, melynek elemeit magam raktam össze saját érzelmi és érzéki élményeimből.
   A külső kép csak hiteget, s miközben lebilincselve tart, - mert kép -, nem elégít ki - mert nem én hoztam én létre.
   Ezért mesél hiába a televízió, még akkor is, ha mesét mind - pedig de sokszor mond rosszat! (Persze itt is vannak, lehetnek ritka kivételek. A magyar népmesék sorozat néhány darabjának rajzi megoldása és az a lelemény, hogy nem a mese szereplői beszélnek, hanem egyetlen hang meséli a mesét - lehetőséget nyújt a belső erők, a fantázia erőinek megelevenedésére is - de ezek ritka kivételek.)
   A valódi meseélményhez kell a másik ember - a mesélő jelenléte is. És ha a mesélő fejből  mesél, akkor talán benne is belső képek derengenek fel. Ezek - így sejtjük ma - erősítik, segítik a mesehallgató belső képteremtő tevékenységét.
   És ha a mesélő maga találja ki a mesét, akkor még nagyobb hatású lelki történések játszódnak le benne az alkotás folyamatában - s ezek nem maradnak hatástalanok a mesehallgatóra sem.





                                                                      
Népmese napjához kapcsolódó kiállítás a csoportok munkáiból







2014. október 3., péntek



OKTÓBERI PROGRAMJAINK


Október 03.      Állatok világnapja a csoportokban

Október 06.07. Fényképezés

Október 15.      Papírgyűjtés


Október 18.      Nevelés nélküli munkanap


Október 20-22. Tökfesztivál 


Október 23.24.  Óvoda zárva tart

Október 27-31.  Iskolai őszi szünet - összevont csoportok